Kér órás, könnyed utazás tirol "fővárosába". Nem is olyan szörnyű, persze az embernek itt újra meg kell tanulnia németül. Hihetetlen hogy milyen zagyván beszélnek:)! Nagyon jó időt fogtunk ki, az egész hétvége gyönyörű volt. Maresz kijött elém a HBF-ra, onnan egy kis séta a koliba. A kis mákos egy magyar kollégiumban lakik, ahol elvétve találkozni németekkel. Egy kicsi, de kényelmes szoba, közös konyhával. Én is ellaknék ott, az tuti. Délután még bementünk várost nézni, ráakadtunk egy gumimaci boltra, tényleg, egy egész nagy üzlet, csak gumicukrok, gumicukor torta, virágcsokor. Mondtam is Marsznak, hogy ha egyszer megkérik a kezem, akkor azt egy gumicukor csokorral tegyék:). Gyönyörű kis város ez az Innsbruck, nem nagy de legalább élhető. Megnéztük az egyetemet, az Inn partján sétáltunk, utána pizzásztunk egyet. Következett a bevásárlás a hétvégére. Aztán spuri vissza a koliba, mert fél 10re buliba voltunk hivatalosak. Ugye, pénteken volt a legújabb James Bond film premierje és a partynak is ez adta a mottót. Hihetetlen tömeg gyűlt össze, csupa burzsúj, alig lehettet mozdulni, mindenki áttaposott rajtunk, löködtek kegyetlenül, a végén már nagyon elegem volt és mondtra Maresznak, hogy menjünk, ennek nincs értelme. Még tanakodtunk, bepróbálkozott két cseh srác, de miután tiroli tájszólást beszéltek, megkértem, hogy inkább angolul, na ez betettt az létrát nekik, szóval nem sokáig mulattattak mindket. Nekem kellett lepattintanom őket, köszi Maresz:).
Szombaton kirándultunk a Hungerbergen, egy laza séta, karaty és mélyen szántó dilemmák. Egy csomó idióta fényképpel párosítva. Este vissz a koliba és szerény személyem megcsinálta a vacsit. Jól belaktunk!!!! Mamma Mia, már harmadszor végül a puha ágyikó. Mondtam már, hogy jókorra időzítettem a látogatásomat? A hétvégén tartottak magyar misét:), már nagyon hiányzott. Nagyon sok az idős, viszont egy fiatalt sem láttam, sajnos a gyerekek asszimilálódnak... de akkor ki fogja tovább ápolni a magyar kapcsolatokat kinn, ha az öregek elmennek? Közgyűltünk is utána, nagyon bibós íze volt a dolognak....:) Ebédre még egy gyors palacsinta (persze egyszerre 5-en próbáltunk a konyhában főzni, kisebb nagyobb sikerrel). Szuper volt a hangulat. A hazafele út már annyira nem, mert meggyűlt a bajom az egyik bácsival, akinek véletlenül elfoglaltam a székét. Nagyon csúnyán nézett rám, hát én honnan tudtam volna hogy Ő lefoglaltatta magának azt a helyet? De utána felajánlotta, hogy ülhetek mellé, néhány dolgot kérdezgetett, persze írtózatosan kellett figyelnem, hogy mit mond, de nagyjából sikerült:).
Hogy ne végződjön unalmasan ez a nap.... amire megérkeztem Paulina már itt sütött nálunk. Nagy hévvel közli velem, hogy a facebookos csevejünkhöz becsatlakozott Don is és jön csokit enni hozzánk, na jó.... persze meg is érkezett, úgy átnézett rajtam, mint a sicc, egész végig hozzám sem szólt, fogalmam sincs mi a baja. Egyik nap még kedves és közlékeny, de amint 2 fokkal melegebb az idő, már annyira nem jövök be neki. Karwat és Malwina is betoppant, Karwat azonnal becsatlakozott hozzám sütit csinálni, volt néhány pirulós beszólása, persze nekem címezve. No para. Kicsit húztam a lengyeleimet, mert állandóan lengyelül akartak beszélni, persze Don és én ezt nem értjük. Persze értették a célzásokat, hál'Istennek. Jó sok süti készült, persze a negyede befalásra került, és a hangulat, na ez az a pillanat, amikor senkivel sem cserélnék:)
