Kezdek belejönni a rohangálásba az egyetem különböző épületei között. Kicsit nagyok a távolságok, de megkönnyíti a dolgomat, hogy a tanárok itt sem a legpontosabbak! Negyed órás késéssel indul minden előadás, persze itt a termek dugig vannak, székeket kell behozni a folyósóról, tényleg, nem vicc! Mindent kivetítenek és a Balckboardról le lehet tölteni az anyagot, sőt néha az egész tananyagot, könnyvel együtt. A diákokról ezt a precizitást nem igazán lehet elmondani: állandóan kijárkálnak az óráról (mentségükre: dög meleg van benn, nincs légkondi és tíz perc után az embernek menekülni van kedve), pusmognak, összevissza, minden hülyeséget megkérdeznek a tanártól. Tudom, ez csak nekünk furcsa, itt a tanárok direkt buzdítják a diákokat, hogy jelentkezzenek, vitatkozzanak. Sőt a tanár/diák kapcsolat is közelibb mint otthon. Teljesen el voltam ájulva, amikor az egyik lecture után odamentem a komm. tanáromhoz, hogy nekem Erasmusosnak milyen kritériumoknak kell megfelelnem és rettentő rendes volt, elmagyarázta, hogy mnit hol találok, és miből kell felkészülnöm az utolsó órára. Igen, itt nincs idegeket borzoló hónapos vizsgaidőszak! A túrót! Mindenből az utolsó órán van számonkérés. De a következő szemneszter elején is el lehet menni vizsgázni. És tegyük hozzá, hogy az elvárások is mások itt mint a mi kis begyöpösödött egyetemünkön. Amit viszont nem akrok megszokni az a kopogás az órák végeztével. Szerintem sokkal szebb gesztus a taps, mint össze-vissza csapkodni a padot. A másik, meg ha a tanár nem akarja befejezni időben az órát, akkor kikopogját! Ez meg mi???????
De vissza a tegnap estéhez:)! Szülinapoztunk, Olának ünnepeltük a 23. szülinapját!! Pezsgő, Merci és kis torta várta haza. Gyertyákat gyújtottunk neki a konyhában, pontosan 23-at. Meghívtuk Paulinát és Dann-t is. Olának folytak a könnyei örörmében. Persze mindet felfaltunk.....:). Zumba után mindenkinek jól esett egy kis nasi, nekem valahogy nem volt lelkiismeretfordulásom!!Hehehe! És persze Annachiara ugratása sem maradt ki az estéből, sajnos nagyban kivettem a részem belőle, talán nem kellett volna, megint én, a faranc!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.