Már csak pár nap és újra otthon. Nagyon furcsa belegondolni, hogy 3 hónap után vissza fogok csöppeni a hétköznapjaimba. ÁÁÁÁÁ, nagyon nem szeretnék, nagyon nem......, ok, kezdem.
December 8-a az osztrákoknál ünnep, no egyetem, no DaF:), hál'Istennek. Néhány cseh lány és persze mi eldöntöttük, hogy átruccanunk Németországba, megnézni Dachaut. Hát, igen, valahogy nem sikerült.... helyette Nürnbergbe utaztunk, de nem EC-vel hanem zónázóval (3 óra tömör gyönyör, iután Münchenig utaztunk 2 órát). Volt tehát 4 óránk benn a belvárosban. Gyönyörű hely ez a Nürnberg: a vár, a dóm, a karácsonyi vásár. Mindenhol olasz túristák (mint itt Sbg-ban), glühwein és dög hideg. A Mareszos hétvége után egy csöppet le voltam harcolva, az oda-vissza utat végigaludtam és egész nap kómássan közlekedtem:). Három nap kemény "megtartóztatás" után elmerészkedtem Veráékkal az O'mallys-ba. De annyira nem volt izgi. Persze megsütöttük a lebkuchen-t is, egy kicsit kemények lettek, az én hibámból, de elfogyott mind, még Paulina, Anna és Don is kapott belőle.
És Ola, mi szerény Olánk, kiderült mégsem olyan szerény. Nürnbergől hazajőve, Verával egy férfi pulcsit találunk, és tegnap ugyanez megismétlődött, de most (csak nekem) bemuttatta a srácot:), igen egy amerikai, sherminatornak neveztem el.... nem semmi ez a csaj. Ha!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.