Gnómák

Vier Minuten! Filmet néztünk az olaszommal és Verával. Még mindig a hatása alatt vagyok. Egy börtön viselt lány, akinek csak egyetlen kiút akadtik meg: a zene, a zongora. Gyönyörűen játsza Schubert Impromtu-jét és Mozart A-moll Sonatáját. Belesajdult s szívem, főleg azután, hogy ma lementem Frau Pinterisch-hez, hogy elkérjem a zeneszoba kulcsát. (Még kauciót is kellett fizenem!!!) És benn a szobában nincs semmi, csak három szék és egy kottatartó! Teljesen el voltam keseredve. Basszus, három hónap zongora nélkül!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Tegnap este végül a mozi mellett döntöttem, de azért beugrottam a sütögetésre is, nem sokat 10-15 percre. Délután még elmentem őszi képeket készíteni, kihasználtam az utolsó gyönyörű órákat. A moziba bosszantóan korán érkeztünk meg, hát igen, ez is az olaszomra vall. Mindent túlparázik, túlkomplikál. Néha igen idegesítő tud lenni ez a merev ragaszkodás a megszokotthoz és görcsölés mindenen (az Ő buddyja hívott el minket, szóval az olaszom intézett "mindet": mármint hova, mikorra stb). Egy gagyi német filmet néztünk: Robert Zimmermann wundert sich. Dióhéjban: Robert videójátékokat programoz, egyik ebéd alakalmával a haverja lekecsupozza (egy tonnával...:) így szerebcsésen megismerheti a tisztítzó nszalon tulajdonosát, akibe első pillantásra beleszeret. És jönnek a bonyodalmak: idősebbb a nő, a fia egy kis gengszter, exbarátnő stb.... De végül garantált a happy end. Azt hiszem, mostanában kerülni fogok minden német komédiát:)

Itt van az ősz, megérkezett Salzburga is, vele együtt a vénasszonyok nyara egy röpke hétvégére. És persze mi nem fogunk benn ülni a szobába. Megbeszéltük, hogy a pihenős délelőtt és közös főzőcske után elsétálunk Hellbrunnba, ami kb. fél óra innen gyalog. A csajok végül meggondolták magukat és busszal mentünk két megállót majd egy 10 perces túra a gyönyörű a fasoron keresztül. Aki járt már Salzburgban, az tudja, hogy  a várost átszeli egy fasor féleség, ami az itteneik kedvenc kiránduló, sportoló helye. Ez egyenesen kivezett a kastélyhoz. Először a Wasserspielehez vettük az irányt: nem úsztam meg szárazon ezt a programot: a fényképezőgépem, a szemüvegem, a ruhám......:). Majd kasrélyoztunk egy kicsit, persze nem állhattam meg, hogy ne készítsek egy pride/prejudice-s képet a lányokkal...:). Egy csomót nevettünk az olaszomon, néha annyira körülményes tud lenni, neki nem jó így, nem jó úgy, de közben nem tudja mint akar. Nem csinálhattunk vicces képet, mert ő csak komolyat szeretne...nemáááá! Verával mi direkt grimaszokat vágtunk, persze ki volt akadva rajtunk! ÁÁÁÁÁ!!! Elkezdtük ugratni szegényt, néha nem értette miről van szó, szerintem fagyasztjuk ezt a tréfát:(.

Este átmentünk az IK-ba szülinapot ünnepelni, naná először foci meccset kellett nézni, hiszen cseh-lengyel válogató meccs volt: örjöngtek, teljes harci díszben, indulókkal, vaóó! Agneska és Ola szülinapját ünnepeltük együtt: hihetetlen mennyiségű alkoholt vettek, és fél kettőre minden elfogyott. Néhány pihentagyú kitalálta, hogy menjünk be Zentrumba, igaz nincs éjszakai járat, gyalog meg egy csöppet messze van. Végül nem tudom mi lett belőle, én háromnegyed kettőkor eljöttem és bedöltem az ágyamba. Ma délutánra sütögetést terveztek, nem biztos, hogy megyek! Inkább pihi, aztán este mozi. Meglátjuk!

Ja, és sikerült megismernem a saját szomszédunkat..:) (jobb később mint soha), szóval Dann-nek hívják, amerikai, de jobban beszél lassan németül mint angolul. Valamit magyarázott, hogy a nagyszülei Németországból települtek át Amerikába, és hát, igen benne van a vérében. Ő az első amerikai, akiben nem érzem azt a fennsőbbségérzést, amit ha a többiekre ránézek, azonnal kitűnik.

Tegnap estére az összes erasmusost becsődítettek egy Weeiiss nevezetű helyre, persze előtte egy kis bemelegítés Magdánál, aki vacsit főzött Szandrának, Wojteknek és nekem. A rizibizit megspékete egy kis Krupnik-os teával:) egy pohár után már széles mosollyal nézegettük Magda képeit:). Wojtek nem jött velünk a stammtischre, de a többiek mind csatlakoztak. Az egész estének semmi értelme sem volt, csak ültünk, és néztünk ki a fejünkből. Semmi program, iszogatás, persze a saját kontónkra. Én már fél 11-kor itthon voltam. A csajok úgy egy körül kerültek vissza a koliba, de nem hallottam őket. Végre aludtam:)!

Ma délben találkoztunk újra Karwatékkal a Dóm téren, együtt felmentünk a Festungba, amely Európa egyik legrégibb katonai erődítménye. Ingyen bemehettünk, vittük a meldezettelünket és úsgyi fel. Egy csomó közös kép, röhögés, felmásztunk a nálunk is felállított tarkabarka tehenekre aztán séta a Mönchbergen! És újra itthon, válaszolgatás az emilekre.

Semmi sem történik úgy ahogy szeretném! Az ilyen napokért kár felkelni, basszus! Nagyban terveztem, hogy a hétévégét Passauban fogom tölteni, valami igázán izgi fog töténni, dehát az én formám nem ilyen. Az utolsó pillanatban kaptam a levelet, hogy sorry, de mégsem. Pedig megvettem e jegyet oda és vissza és egy félhavi ösztöndíjjamba került. Ültem a net előtt és olyan tehetelennek éreztem magam mint néha a jamboree alatt. Valami felkúszik a torkomon, kiáltani szeretnék és kifutni a világból, vagy elbújni valahova ahol senki sem lát. Ezt érzem, amikor ülök benn az órán és nem bírok jegyzetelni, mert nem tudom felfogni, hogy mit akar mondani a tanár. Hogy fogok én egyáltalán vizsgázni? És mindezt tetézi az összes átkozott defektem!!!!! Tudom én választottam, egyem meg amit főztem. Konklúzió: ne akarjon senki én lenni! És ne bizz meg magadon kívül senkiben, mert csak Te veszíthetsz!

Káosz! Pánik! Mit és hogyan kéne felvenni???? Mára elszakadt a cérna! Hiába próbálom elmagyarázni a tanároknak kézzel/lábbal, hogy hé, kisapám erasmusos vagyok, nem beszélem jól a nyelveteket, és de jó lenne, ha tudnál ajánlani nekem vami könyvet amiből azt az átkozott anyagot el tudnám olvasni és talán az óra anyagából is többet értenék mint most. De semmi reakció! Csak a komm. tanár volt rendes és felajánlotta, hogy angol/német keverékkel írhatom meg a teszetet.

Megírtuk a placement testet és mittelstufébe kerültem, és holnap kezdünk!!! És hogy ne unatkozzam voltam ZUMBÁZNi:):), latinamerikai workshop! Jól mulattam, nem tagadom, csupa csaj, fenék rázás, és ZUMBA! (na jó, volt egy fiú, de Ő hamar feladta)

Megyünk este Salsázni a lengyelekkel, hihetetlen jó arcok! Egyébként tök jó volt a hétfői party, megísmertem egy litván srácot, két spanyolt (1 fiút és egy lányt), Alberto Parada-t. Megyek, mert a csajok már sürgetnek! Folyt köv. holnap!

A nehéz döntések hétvégéje volt a mostani:)... Választanom kellett: München és a sörfesztivál a lengyelekkel vagy a csajokkal a múzeumok éjszakája. Végül az utóbbi mellett döntöttem. Tudom, sokan nem tartanak ép elméjűnek, hiszen mindenki a sőrfesztivált választotta volna. De már annyira vátrák a közös programot, persze közösség építés ecetera. 11 Euróért vettünk jegyet és este 6tól éjjel 1-ig báhova bemehettünk.

Rettentő jól meg volt szervezve minden: kis füzetecske, benne a múzeumok leírása, útvonalak, persze ami messze volt, oda külön buszjáratot indítottak. Elég rosszul kezdődött az egész: felszálltunk egy rossz buszra, ami kivitt bennünket a kukutyinba...félórás kitérő. Aztán Vera telfonált fél órán keresztül, de addig nem mozdulhattunk, mert Ő mint egy veszett egér fel-le járkált, át az egyik járdáról a másikra, mi meg nem értettünk semmit. Néhányszor el kellett számolnom magamban 10-ig. Aztán fogtam magam, elővettem a térképet és elindultam. Nekem valahogy sikerült megtalálnom a helyet ahova eredetileg indultunk volna.

Fel a várba, lehetett egy csomó program közül választani: marionett, festészet, műemlék- kiállítás, túra fel a vár legmagasabb fokára:) és volt magyar felirat!!!!!! Itt futottunk össze egy orosz erasmusossal, Constantinnal (nagyon unszimpi volt, pedig jól nézett ki), akit (sajnos) a program végéig nem sikerült lekoppíntani. Utána Sünde kiállítás, moder majd Mozarthaus. Benéztünk egy római pincébe is de ott valami ultramodern számomra egy kicsit megfoghatattlan zenei előadást tartottak. Zárás előtt beestünk a Salzburgi Múzeumba, ami nem volt olyan érdekes mint, ahogy mindenki beharangozta. Séta haza, sajnos itt nem ismerik az éjszakai járatok fogalmát. Mint egy zsák, úgy döltem az ágyba.

A vasárnap a relaxáció napja lesz ezentúl. 10kor mise a dómban, séta a Kapuzinerbergen, főzőcske. Ezen sokat kuncogok, mert az olaszom, semmit, szószerint semmit sem tud készíteni. Odaégette a halrudacskáit, mert nem tett alájuk olajat, a rizse is hasonló sorsra jutott. Ő nem az a mamma figura. Persze hangosan beszélni azt tud!!! :)

És az első órák ma az egyetemen: 9re mentem olaszra, háátttt.....már le is adtam azt az órát. Aztán felfedeztük magunknak a menzát, jól bekajáltunk:), irány vissza az egyetemre. Holnap hasonló sors vár rám, de legalább elkezdődött...:) A csajok már készülődnek az évnyitó bulira, mennem kéne de hulla vagyok. Persze elmegyek, szó sem róla. Csak egy icipicit aludni, de jó volna!!!!

Tegnap lefikázták az angolomat! A lengyeleim meghívtak az internacba vodkapartyra, gondoltam nem hagyom ki. Persze a beszélgetés legkevésbé sem németül folyt:) Szerencsétlenségemre egy olyan csaj mellé ültem le, akinek a szomszédja vérbeli kaliforniai volt, és látszott rajta, hogy jókat mulat ami kis középeurópai angol tudásunkon. Meg is kérdeztem tőle, hogy mit szól a felhozatalhoz, és erre azt mondta, hogy az angol tudásom kb olyan mint az Ő német tudása. No komment!!!

A mai nap az erasmus welcome day-jel telt. Fél 10-től informatiók tömkelegét zúdították a fejünkre, utána kaja (ezt élveztem a legjobban, nem kellett azon gondolkoznom, hogy mit főzzek estére:)), egy kis városnézéssel megspékelve. A végén mindenki hulla fáradtan vonszolta haza magát a koliba, őszintén szólva én is. És persze az eső sem volt fukar ma velünk.... Este vissza az egyetemre, mert a politoliknak meg beszélést szervezetek, persze égett az arcom, amikor felszólítottak mindenkit, hogy egyesével mutatkozzunk be németül. Ó basszuskulcs!!!! Azonnal elővettem egy papírt és néhány sort lefírkantottam, ja és semmi hasznos nem jutott az eszembe. Szerintem mindenki ismeri azt az érzést, amikor mások előtt ki kell állni, és egy kis beszédet elmondani szánalmas kis életéről. Hát, én sem mondhatom, hogy annyira happy voltam, abba a szituban.

Ma volt egy kis összezörrenésem Zsófiaval, ami nem esett jól, nagyon sok igazságtalan dolgot vágott a fejemhez, amit szerintem nem érdemeltem meg. (Ezért adtam a mai blog bejegyzésemnek ezt a címet)

A hétfői nap tele volt meglepetésekkel: már nem tudom, mióta nem keltem arra, hogy a nap rásüt az Egger Lienz ablakaira. Persze óramű pontossággal 8kor keltem, Ola mindig ki van akadva ha megkérdezi, hogy mikor keltem fel, lassan az óráját is hozzám fogja igazítani. A szokásos reggeli hercehurcát követően sikerült a Billroth Strasséba átcaplatnom Zsófiért. Hallo! Azt neked hallo, csak a hüle németek használják ezt a végtelenségig irritáló köszöntést. Zsófi és a barátai Ati és Balázs (nincs diszkrimináció ABC sorrendben írtam a neveket:)) két napos csövezés/kirándulás után érkeztek meg Salzburgba. Délutánra még át akartak utazni Németországba, és ha már olyan rendesek voltak, engem is magukkal vittek, persze csak miután lejelentettem magam a Rathausban. Irány a Königsee. Hihetetlen arcok ezek hárman együtt, poéngyárak: osztrák sajt traktorral, közös pisi, Sumaru, csacsis snapszos bácsi, és persze a lomtalanítás. A csóró magyarja:).

Már egy hete kinn, az első közös hétvége a lányokkal: az idő rossz, hideg van, na akkor mi legyen. Persze ballábbal keltem fel, nem voltam valami jó társaság a nap során. Az Európa parkba vettük az irányt, ami őszintén szólva nemhogy morcosan, de még normál állapotomban sem jön be: egész nap egy bevásárlóközpontban, járni üzletről üzletre a nyálunkat csorgatni. Kösz, soha. Kb. úgy is sikerült az egész. Megpróbáltam bohóckodni, mindenfajta ruhát magamra aggattam és idegesítettem a csajokat, de csak Ola vette a lapot. Nem tehettem mást, feladtam. Két csajszi még visszament a Zentrumba a vásárlás után, én inkább haza jöttem és úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejem: nem messze a kolitól meghúzódik egy kis ösvény, ami kivisz Hellbrunba, nem is voltak sokan így nyugodtan sétálgathattam, agyalhattam. És igen, egy hét után újra kisütött a nap! Az élet apró örömei:)

A tegnapi nap maga volt a borzalom, egész nap esett az eső, benn ültünk a szobába és szószerint semmit sem csináltunk. Kinéztél az ablakon és még élni sem volt kedved! MSN és skype, ez volt a nap fénypontja. Szavakat magoltam, salzburgi rádiót hallgattam és gubbasztottam a net előtt. Ez a legrosszabb, mert az embernek ekkor jut eszébe, hogy milyen jó lenne otthon lenni, leülni a zongora elé és játszani. Annyira hiányzik, hogy hihetetlen, valahogy meg kell oldanom ezt a szitut. Az Alpenstrassen-n láttam egy Steinway zongorákat áruló boltot. És csak bámultam befelé. Basszus, nem volt merszem beljebb menni. Nem tudom mi lesz velem félév zongora nélkül. Persze elhoztam a fuvolámat, de az nem ugyanaz. A zongora az igazi szerelem. 

Délután megérkezett Annachiara, így mind a négyen beköltöztünk. Ennek örömére meghírdettem egy szűk körű welcome party-t a konyhában. Vacsiztunk, aztán megnyitottam a szekszárdi félszáraz boromat. Egy kicsit kellemetlen volt, mert kijelentették, hogy nem szeretik a bort. Ok, sikerült rábeszélnem őket, hogy legalább kostólják meg, de láttam az arcukon, hogy nem igazán jön be nekik a dolog. Ekkor Ola elővette a sört, engem nem kínátak, nem is baj, mert nem vagyok oda érte, így enyém maradt a bor. Persze nem bánom, egy kicsit elzsibbadtam tőle, de nem ment jobban a német:).

Sikerült aktíválni az Studentausweisomat, így rohanhattam nyomtatni majd a Verkehr Büroba kiváltani a semester cardomat. Persze nem találtam meg először a Büro, szégyen, nem, bementem a rendőrségre és megkérdeztem a portást. Rendes volt, elmagyarázta lassan, hogy merre is kéne menni. Elrohantam Szandrához is, hogy azzonnal fogja magát és intézze el ő is mert a hétvégén minden zárva. Megérkezett Valentina, Szandra szobatársa: Veronából jött, Ő is language-t tanul mint Annachiara. Egy csomót dumcsiztunk vele, sőt készített nekünk igazi olasz pastát. Közben a konyhában segítettünk néhány cseh srácnak, persze azonnal meg lettünk hívva egy cigire a 201-be:). Persze az új bérletünket azonnal kipróbáltuk délután: felültünk egy buszra és elutaztunk a végállomásra és vissza. Mire visszaértünk Valentina már felébredt, leültünk pezsgőzni, kérdezgettünk, mi hogy van Olaszországban. Nem rég jöttem vissza, mindenki visszavonult már a szobájába. Jövőhéten lesz az Erasmus day, remélem több külföldit megismerünk és csajok sem fognak itt gubbasztani egész nap és nézik a négy falat.

Jó tanács! Ne fordulj hozzám szerelmi bánattal, mert nem tudok tanácsot adni, maximum meghallgatlak!

kezdhetem előről, na mindegy!

Tegnap az ÖAD-nél jártam, aláírtam a szerződésemet, mostantól én vagyok az Avon "arca",...... na jó nem, csak bejelentetem, hogy megérkeztem és elfoglaltam a kolit, és hogy még jobban örüljek, ki is fizethettem az első félhavi kolidíjjamat, már meg sem merem mondani mennyit!!! Elárulom, 3 jegyű! És akkor még nem vásároltam be, nem vettem meg a Semester cardomat, amivel utazhatok Salzburgon belül. Bánatomban bementem a városba, épp gyerekeknek mutaták, hogyan kell csokoládét készíteni, és mi is beálltunk, miért is ne:). És csak azt vettünk észre, hogy a cukrész srác elkezd nekünk hadarni valamit németül, és szóltam neki, hogy bocsi egy szót sem érttetünk abból amit elgagyogott. Akkor átváltot angolra és az orrunk alá dugott egy csokis tálat, hogy vegyünk belőle: epres-chilis csoki. Nem volt rossz - ahogy a srác sem:). Aztán szépen mosolyogtunk, megköszöntük és gyorsan elhúztunk.

Megjött Alexandra, a lengyel lakótárs: 23 éves, szociológiát fog hallgatni. Tök jól beszél németül, persze én már kikérdeztem: ezelőtt 3 hónapot töltött Berlinben, nem kispályás a csaj. Együtt mentünk ma bevásárolni, nameg ma este Verával itt beszélgettünk a szobában, egy csomó minden kiderül ilyenkor. Tyű, Vera elmesélte, hogy a mostani párját egy évig nem fogja látni, mert október 2-tól börtönbe megy a srác, mert vmi butaságot csinált, azt nem részletezte mit, nem is mertem tovább firtatni, mert láttam, hogy könnyes lett a szeme. Alexandra szintén páros: azt hiszem jön is majd a srác. Mindegyikük a diplomamunkáját írja már és a helyi egyetemen tanulnak, tehát sosem voltak kollégisták, otthonról járnak be az egyetemre. Szandra kérdezte, hogy tudom-e, hogy a magyar a világon a második legnehezebb nyelv és nagyon szép a beszédünk. Na mit nem tud meg az ember:) Bocsi mindenkitől, akinek fél óra késéssel válaszoltam, nem akartam bunkó lenni, de ha már itt a szobában ültek, nem küldhettem őket a kukutyinba. 

Hogy holnap mit fogok csinálni? Na, ez egy jó kérdés:)

Igen!!!!! Megvan a diákom, hihetelen de enélkül itt Sazburgban nem lehez élni! Még mosni is csak ezzel a sz'-al lehet. Hihetetlen!! Túlestem az első banki befizetésemen, persze németül, dög büszke voltam magamra, hogy a beiratkozást is németül intéztem.

Holnap jön az új jövevény, Alexandrának hívják, onnan tudjuk mert betették a szobába a kis kék edénytartóját. Már nagyon kíváncsiak vagyunk ki Ő, honna jött, miféle ember:)

Megtört a jég Veránál, ma este együtt vacsiztunk, vagyis én ettem ő nézte:) ilyenkor csomó hasznos infó kiderül, milyen jó, hogy az embernek vannak lakótársai:)

Csak Vera van most az apartmanban, reggel bekopogtattam hozzá, és megkérdeztem, hogy nem csatlakozna-e hozzáma reggelihez, de udvariassan lekoppintott. Pedig németül kérdeztem meg tőle!!! Ez nálam haladás!!! Szó egyedül reggeliztem a Büszkeség és balítélet (Stolz und Vorurteil) társaságában. Jól esett volna ha csak kijön hozzán, (nem kellett volna ennie, pedig ráférni, olyan vékonyka szegény,) beszélgetni. Úgy sem tudok semmit róla. Délelőtt el is ment, késő délután jött vissza, jó kedve volt, el is mesélte, hogy uszodában járt, megismerkedett német nyugdíjjasokkal és sokat beszélt németül, kajálni volt, festezett és visszajött. Én meg váltottam.

Azt terveztem, hogy felmegyünk a várba, de elhalasztottuk, egyrészt későn értünk oda, másrészt több idő kell megnézni, mint 1 óra, ha már kifizetjük azt a 7 eurót!!!!! Mindenképp visszamegyünk a hétvégén, hernyózunk, ez egy fura vonatféleség, ami felvisz minket a várba, akkor átmegyünk az északi részre, persze addig, amíg nincs Id-nk és bérletünk eléggé meg van kötve a kezünk. Szó festeztünk mi is, csokis almát, mozartkugeles brezent ettünk, nézelődtünk. Igen evés, mindig minden körülményben:).

Felhívás! Ha valaki arra vetemedik, hogy kijön hozzám, szerettel várom, jó sok helyem van, csak légyszi szólj előre. Szeretem a meglepetést és a sponteneitást de Te szívnál jobban. És ha kijössz, légyszi hozz megaddal DVD-t és egy kisebb lábost:)

Ma sem unatkoztam. Annachiara korán kelt, a szerencsés haza ment pár napra:)bár annyira nem irigylem, mert vizsgázni fog Milánóban. Foreign languages-t tanul, jó néhány nyelvet beszél, édesanyja is angol tanár, szóval van egy kis tehetség nála. Tegnap este vacsinál sokat beszélgettünk, angol/német mixelve. Micsoda mondatok születnek ilyenkor! Persze angolul beszélek, ami nem a legszerencsésebb, de tudom, hogy nem tudnék kommunikáni ha csak németül kellene, nem tudom kifejezni amit szeretnék, sajnos. Nagyon bízok benne, hogy valahogy belejövök a dologba.

Nem aludtam sokat az éjszaka, így két nap alvatlanság eléggé rányomta a bélyegét a mai napra: néha észreveszem, hogy jó nagy hülyeséget mondok, akkor magyarázkodni kezdek, és nem jövök ki jól a mondataimból. De tök jó, h németül viszont mindent értek. Szóval paklásztam délelőtt, a kolitól kapott edényeket raktam el. Igen, kaptunk minden:, kanál, kés, deszka, poharak. Leugrottam vásárolni, az első volt:). Hál'Istennek 5 percre van egy Merkur, elég jó árakkal. Persze dög hideg volt reggel, anyu kötött pulcsiját húztam fel az átmeneti kabátom alá, ami hozzáteszem nem olyan vékony. Egyébként itt esténként bekapcsolják a fűtést. Kell is.

Délelőtt sikerült skypolnom otthonnal és Maresszal is. Másfél óra karaty, de nagyon kellett, eléggé elanyátlanodtunk, jó volt. Maresz nagyon el van Innsbrucban. Már meg is beszéltük, hogy meglátogatjuk egymást. Két óra vonat. Nagyon laza volt, pizsiben tartotta a fogadóóráját:) A délutánt Szandrával tölöttem, Ő is tegnap jött ki. Bementünk városba, megmutattam azokat a helyeket, ahol tegnap voltam. Még mindig tart a fesztivál, hihetetlen tömeg tolong a szűk kis utcákban. Az óriási perecet nem hagyhattuk ki, Szandra pizzásat és pedig fánkossat vettem. Még mindig van egy darab.

Már lelkiekben készülök a hétfői papírvadászatra, káosz lesz érzem, de holnap leülök, kiszótárazok néhány fontos szót és megpróbálom a dolgaimat németül intézni.

És az anyátlanság, hát sosem képzeltem volna, hogy 20 felett ennyire fog hazahúzni a szívem. Az ember még bőgni sem mer, tartja magát a lakótársai előtt. Megkérdeztem Verát, hogy neki nincs? Azt mondta ma volt az első nap, hogy nagyon egyedül érezte magát,és hogy ne törődjek ezzel az érzéssel majd "elviszi a szél". Persze, csak itt egyedül van az ember, senki emberfiát nem ismer, és még a koliban is kevesen vannak, itt a hétvége, nem tudunk kimozdulni, mert nincs még Studet Id-k és így bérletet sem vehetünk. Szóval gáz!! Hálát adok, hogy feltalálták a skype-nevezetű technikai csodát:).

Át voltam az Internacionalesbe, ez is egy koli. Eredetileg oda szerettem volna menni, csak nem kaptam ott szobát, de így utólag nem bánom. Nekünk hihetelen szép és tágas a szobánk, ott pedig vékonyak a falak (hát igen, benn ültünk Szandra szobájában és hát fültanúi voltunk egy "ungabunga" akciónak), be lehet látni a szobákba stb. Viszont elég nagy a hely két ember számára, van benn Wc, zuhanyzó, és kinn egy külön kis konyhácska. Sokan laknak benn elég nagy lehet a diákélet:).

Már csak egy Tv hiányzik vagy legalább hoztam volna dvd-t. És nem tettem be a Büszkeség és balítéletet...... s faranc!!!!

Majd nyolc és fél óra utazás van a hátam mögött, persze alvás nélkül.

Ez a pár nap maga volt a gyorsvonat, kapkodás ide-oda, utolsó bevásárlás csütörtök reggel, bepakolás délben a kocsiba, délután a családi búcsú, persze könnyekkel, ígéretekkel, hogy eszem eleget, hogy nem viszem  haza a három pasimat, csak akkor ha saját kocsival jönnek...stb.

Gyönyörű Ausztria. A hegyek, a szépen fenntartott legelők, tisztaság mindehol. Látszik, higy az osztrákok ígénylik, hogy ne csak a házuk környéke legyen rendezett. Komolyan úgy éreztem magam mint egy milka reklámban. Hatalmas magángazdaságokat láttunk tehenekkel, lovakkal, bárányokkal. Salzburg persze Ausztia egyik csücskében fekszik, persze nem a Magyarországhoz leközelebb. Dög hideg van itt is, bár ma sütött a nap,, sokan furán néztek rám, hogy téli kabátban csámborogtam a városban.  Először megilyedtem, mert egy olyan koli előtt álltunk meg, ami feltűnően hasonlított a Budaőrsi kolimhoz és aki már lakott ott vagy csak látta is egyszer belülről az tudja, no komment. A Haus Humboldben lakom, ami főleg apartmanokból áll, két egyágyas és egy kétágyaból áll a szoba, külön konyha, Wc, zuhanyzó. szóval elsőosztályú. A szobatársam olasz Annachiara, egy évvel idősebb nálam, de nagyon jó fej. Vera a másik szobában lakik, Ő csak németül beszél, de megérti mit gagyogok neki angolul.

Délután bementem megnézni az egyetemet, sétáltam a Freisaalweg-en és a Mozartplatzon, épp valami fesztivál van, hihetetlen forgatagba csöppentem:) este nyolcra értem vissza. Pakolnom kéne de nem visz rá a lélek. Majd holnap. Azt hiszem hosszú lesz ez a félév, de nagyon!!!!!!

1999. szeptember 18. hajnali fél 6

 a végleges időpont:

szeptember 18. csütörtök, éjfél

Ilyen még sosem történt:Andris tegnap elhozta a horvátországi képeket. (Andris az egyik unokatesóm, 22 éve két méter távolságból "szeretjük" egymást) Megnéztük őket "egy órás" kommenteket fűzött hozzájuk. Egy csöppet meg voltam szeppenve mert nem szokott ilyen kedves lenni velem. Öregszik :).

A változatosság kedvéért még mindig pakolok és miután megtudtam, hogy Salzburgban már leesett a hó, azon nyomban likvidáltam az összes nyárinak vélt, vékony göncömet. Erről ennyit.

Várom az spss programomat, persze már arra sem emlékszem, hogyan kell használni, de menni fog:) van fél évem, hogy megtanuljam, mi merre hogyan. Valami kereszttábla még dereng és hogy vizsgáztunk belőle és ha megerőltetem magam a tanár neve is beugrik:)

És ne felejtsük ki a mai napom fénypontját!!trattatata. Kilincs vásárlás!!!!!!! azt nem tudtam, hogy ez ennyire macerás. Bejártam Paks összes barkács boltját de 5 pontos biztonsági kilincst seholsem kaptam. Végül vettem egyet és meg lett buherálva, Istenem csak így ment.

Ma jöttek Biharéik műhelymegbeszélésre. Kíváncsi vagyok végül milyen kurzusokat sikerült összeállítani. Szívem csücske a Társadalom és Politika marad, vele együtt a hangoskönyvtár. Örülnék ha a aT & P-n belűl egy kicsit merészebb/sikamlósabb témákat is boncolgathatnánk pl: Kenedi bizottság: http://www.hirszerzo.hu/cikk.kulonvelemenyek_a_kenedi-bizottsag_jelenteseben.79399.html 

Már csak pár nap és költözöm, igen fél évre!!! Vásárlás, rohangálás, izgalom, ruhakupacok az asztalomon és az ágyamon. Percenként megkapom, hogy létezik mosógép, felesleges ennyi cuccot kivinnem. És még csak a ruháimnál tartok, te jó ég a könyveimmel mi lesz?:)

Pesten sikerült mindent elintéznem: MTA, Q ahol persze másfélórát dekkoltam....egyetem, Pinizsiné, koli, papírtöltögetés Maresszal és vártuk Arit, persze nem jött!! Cica legalább egy SMS-t küldhettél volna. Esti főzőcskézés és standupcommedy Viktorral Hizsivel és Maresszal. Búcsú mindenkitől! Végtelen egyeztetés kinek mikor lennejó, aztán az utolsó pillanatban még sem jön össze, de egy tök jó este mégis a várban egy Süsü megylé és egy csomag nápolyi mellett.

árny,láng,árny,láng árnyak és lángok sora a víztükörben-