Már egy hete kinn, az első közös hétvége a lányokkal: az idő rossz, hideg van, na akkor mi legyen. Persze ballábbal keltem fel, nem voltam valami jó társaság a nap során. Az Európa parkba vettük az irányt, ami őszintén szólva nemhogy morcosan, de még normál állapotomban sem jön be: egész nap egy bevásárlóközpontban, járni üzletről üzletre a nyálunkat csorgatni. Kösz, soha. Kb. úgy is sikerült az egész. Megpróbáltam bohóckodni, mindenfajta ruhát magamra aggattam és idegesítettem a csajokat, de csak Ola vette a lapot. Nem tehettem mást, feladtam. Két csajszi még visszament a Zentrumba a vásárlás után, én inkább haza jöttem és úgy döntöttem, hogy kiszellőztetem a fejem: nem messze a kolitól meghúzódik egy kis ösvény, ami kivisz Hellbrunba, nem is voltak sokan így nyugodtan sétálgathattam, agyalhattam. És igen, egy hét után újra kisütött a nap! Az élet apró örömei:)
2008.09.28. 23:12 meoni
ferencesek
Este még átvittem a csajokat az internacba, ahol egy kisebb magyar találkozó jött össze: iszogattunk, beszélgettünk, főleg angolul és németül, ha már ott voltak a lányok, akkor nem akartuk megsérteni, kirekeszteni őket semmiből. Fél egyre már itthon voltunk.
Vasárnap!!!!!!! Lehet, hogy haza tudok menni egy hétre. Ó, a napom, sőt a hetem csúcspontja volt ez a hír. VÁVÁÁ!!! Persze még nem biztos, nem akarom elkiabálni. Közben Maresszal is megbeszéltem, hogy október közepén kijön hozzám egy hétvégére, aztán én megyek hozzá egy pár napra. Már alig várom:). Ariról viszont semmi hír: csak annyi, hogy kedden utazott ki Warwick-ba.
Délután úgy döntöttem, hogy kihasználom a szép időt és visszamegyek a Kapucinerberghez. És jól döntöttem: a Klostert csak a mai napra nyitották meg a közönségnek. Egy fiatal novícius (30 éves, másod éves szeminarista, és zárójelben megjegyzem hihetetlenül jól nézett ki és nagyon-nagyon kedves volt,emellett valami hihetetlen nyugodtság sugárzott belőle) vezetett körbe minket a kolostolban, sajnos nem sok mindet értettem abból amit mondott. Közös helységek, könyvtár, elmélkedő hely, kápolna, külön zeneszoba. Ja azt elfelejtettem mondani,hogy ferencesek, barna csuhában, szandálban. Hát a srácon papucs volt és a zoknijából kikandikált egy-egy lábújja:). (A picassámra felteszek néhány képet. Persze nem a lábújjairól). Felmetem még az egyik kilátóba, aztán vissza a Kapitalgasséra. Találkozó, kaja, fényképezkedés.
Mialatt a kolostorban voltam állandóan egy bibliai idézett járt a fejemben: Máté 7,7: "Kérjetek és adatik nektek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik". Úgy érzem hiába zörgetek nem nyittatik, hiába keresek nem találok, hiába kérek, az ajtót az arcomba vágják. Hogy találom meg azt amit keresek, honnan ismerem fel, kinek higgyek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.