kezdhetem előről, na mindegy!

Tegnap az ÖAD-nél jártam, aláírtam a szerződésemet, mostantól én vagyok az Avon "arca",...... na jó nem, csak bejelentetem, hogy megérkeztem és elfoglaltam a kolit, és hogy még jobban örüljek, ki is fizethettem az első félhavi kolidíjjamat, már meg sem merem mondani mennyit!!! Elárulom, 3 jegyű! És akkor még nem vásároltam be, nem vettem meg a Semester cardomat, amivel utazhatok Salzburgon belül. Bánatomban bementem a városba, épp gyerekeknek mutaták, hogyan kell csokoládét készíteni, és mi is beálltunk, miért is ne:). És csak azt vettünk észre, hogy a cukrész srác elkezd nekünk hadarni valamit németül, és szóltam neki, hogy bocsi egy szót sem érttetünk abból amit elgagyogott. Akkor átváltot angolra és az orrunk alá dugott egy csokis tálat, hogy vegyünk belőle: epres-chilis csoki. Nem volt rossz - ahogy a srác sem:). Aztán szépen mosolyogtunk, megköszöntük és gyorsan elhúztunk.

Megjött Alexandra, a lengyel lakótárs: 23 éves, szociológiát fog hallgatni. Tök jól beszél németül, persze én már kikérdeztem: ezelőtt 3 hónapot töltött Berlinben, nem kispályás a csaj. Együtt mentünk ma bevásárolni, nameg ma este Verával itt beszélgettünk a szobában, egy csomó minden kiderül ilyenkor. Tyű, Vera elmesélte, hogy a mostani párját egy évig nem fogja látni, mert október 2-tól börtönbe megy a srác, mert vmi butaságot csinált, azt nem részletezte mit, nem is mertem tovább firtatni, mert láttam, hogy könnyes lett a szeme. Alexandra szintén páros: azt hiszem jön is majd a srác. Mindegyikük a diplomamunkáját írja már és a helyi egyetemen tanulnak, tehát sosem voltak kollégisták, otthonról járnak be az egyetemre. Szandra kérdezte, hogy tudom-e, hogy a magyar a világon a második legnehezebb nyelv és nagyon szép a beszédünk. Na mit nem tud meg az ember:) Bocsi mindenkitől, akinek fél óra késéssel válaszoltam, nem akartam bunkó lenni, de ha már itt a szobában ültek, nem küldhettem őket a kukutyinba. 

Hogy holnap mit fogok csinálni? Na, ez egy jó kérdés:)