Itt van az ősz, megérkezett Salzburga is, vele együtt a vénasszonyok nyara egy röpke hétvégére. És persze mi nem fogunk benn ülni a szobába. Megbeszéltük, hogy a pihenős délelőtt és közös főzőcske után elsétálunk Hellbrunnba, ami kb. fél óra innen gyalog. A csajok végül meggondolták magukat és busszal mentünk két megállót majd egy 10 perces túra a gyönyörű a fasoron keresztül. Aki járt már Salzburgban, az tudja, hogy a várost átszeli egy fasor féleség, ami az itteneik kedvenc kiránduló, sportoló helye. Ez egyenesen kivezett a kastélyhoz. Először a Wasserspielehez vettük az irányt: nem úsztam meg szárazon ezt a programot: a fényképezőgépem, a szemüvegem, a ruhám......:). Majd kasrélyoztunk egy kicsit, persze nem állhattam meg, hogy ne készítsek egy pride/prejudice-s képet a lányokkal...:). Egy csomót nevettünk az olaszomon, néha annyira körülményes tud lenni, neki nem jó így, nem jó úgy, de közben nem tudja mint akar. Nem csinálhattunk vicces képet, mert ő csak komolyat szeretne...nemáááá! Verával mi direkt grimaszokat vágtunk, persze ki volt akadva rajtunk! ÁÁÁÁÁ!!! Elkezdtük ugratni szegényt, néha nem értette miről van szó, szerintem fagyasztjuk ezt a tréfát:(.
Este átmentünk az IK-ba szülinapot ünnepelni, naná először foci meccset kellett nézni, hiszen cseh-lengyel válogató meccs volt: örjöngtek, teljes harci díszben, indulókkal, vaóó! Agneska és Ola szülinapját ünnepeltük együtt: hihetetlen mennyiségű alkoholt vettek, és fél kettőre minden elfogyott. Néhány pihentagyú kitalálta, hogy menjünk be Zentrumba, igaz nincs éjszakai járat, gyalog meg egy csöppet messze van. Végül nem tudom mi lett belőle, én háromnegyed kettőkor eljöttem és bedöltem az ágyamba. Ma délutánra sütögetést terveztek, nem biztos, hogy megyek! Inkább pihi, aztán este mozi. Meglátjuk!
Ja, és sikerült megismernem a saját szomszédunkat..:) (jobb később mint soha), szóval Dann-nek hívják, amerikai, de jobban beszél lassan németül mint angolul. Valamit magyarázott, hogy a nagyszülei Németországból települtek át Amerikába, és hát, igen benne van a vérében. Ő az első amerikai, akiben nem érzem azt a fennsőbbségérzést, amit ha a többiekre ránézek, azonnal kitűnik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.