A tegnapi nap maga volt a borzalom, egész nap esett az eső, benn ültünk a szobába és szószerint semmit sem csináltunk. Kinéztél az ablakon és még élni sem volt kedved! MSN és skype, ez volt a nap fénypontja. Szavakat magoltam, salzburgi rádiót hallgattam és gubbasztottam a net előtt. Ez a legrosszabb, mert az embernek ekkor jut eszébe, hogy milyen jó lenne otthon lenni, leülni a zongora elé és játszani. Annyira hiányzik, hogy hihetetlen, valahogy meg kell oldanom ezt a szitut. Az Alpenstrassen-n láttam egy Steinway zongorákat áruló boltot. És csak bámultam befelé. Basszus, nem volt merszem beljebb menni. Nem tudom mi lesz velem félév zongora nélkül. Persze elhoztam a fuvolámat, de az nem ugyanaz. A zongora az igazi szerelem.
Délután megérkezett Annachiara, így mind a négyen beköltöztünk. Ennek örömére meghírdettem egy szűk körű welcome party-t a konyhában. Vacsiztunk, aztán megnyitottam a szekszárdi félszáraz boromat. Egy kicsit kellemetlen volt, mert kijelentették, hogy nem szeretik a bort. Ok, sikerült rábeszélnem őket, hogy legalább kostólják meg, de láttam az arcukon, hogy nem igazán jön be nekik a dolog. Ekkor Ola elővette a sört, engem nem kínátak, nem is baj, mert nem vagyok oda érte, így enyém maradt a bor. Persze nem bánom, egy kicsit elzsibbadtam tőle, de nem ment jobban a német:).
Sikerült aktíválni az Studentausweisomat, így rohanhattam nyomtatni majd a Verkehr Büroba kiváltani a semester cardomat. Persze nem találtam meg először a Büro, szégyen, nem, bementem a rendőrségre és megkérdeztem a portást. Rendes volt, elmagyarázta lassan, hogy merre is kéne menni. Elrohantam Szandrához is, hogy azzonnal fogja magát és intézze el ő is mert a hétvégén minden zárva. Megérkezett Valentina, Szandra szobatársa: Veronából jött, Ő is language-t tanul mint Annachiara. Egy csomót dumcsiztunk vele, sőt készített nekünk igazi olasz pastát. Közben a konyhában segítettünk néhány cseh srácnak, persze azonnal meg lettünk hívva egy cigire a 201-be:). Persze az új bérletünket azonnal kipróbáltuk délután: felültünk egy buszra és elutaztunk a végállomásra és vissza. Mire visszaértünk Valentina már felébredt, leültünk pezsgőzni, kérdezgettünk, mi hogy van Olaszországban. Nem rég jöttem vissza, mindenki visszavonult már a szobájába. Jövőhéten lesz az Erasmus day, remélem több külföldit megismerünk és csajok sem fognak itt gubbasztani egész nap és nézik a négy falat.
Jó tanács! Ne fordulj hozzám szerelmi bánattal, mert nem tudok tanácsot adni, maximum meghallgatlak!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.